ÉLETRAJZ

 

Budapesten születtem.

Az ELTE TTK Matematikus szakán végeztem.  Másfél évtizedig a Műegyetem Villamosmérnöki Karának Matematika tanszékén tanítottam matematikát és számítástechnikát

 

Sárkány Lóránd festőművész volt a rajztanárom és később sok éven keresztül mesterem. Az 1960-as években a Dési Huber Képzőművészeti Körben Tamás Ervin festőművész irányításával végeztem további grafikai és festészeti tanulmányokat.

 

Egész pályafutásomat végig kísérte a sokak által ellentétesnek tartott racionalitás (matematika) és irracionalitás (művészet). Számomra inkább egymást erősítették, kiegészítették.

 

Általában olajjal festek egy olyan technikával, melyet az 1970-es években fejlesztettem ki: a festéket ecset helyett penge darabokkal viszem fel farostlemezre vagy vászonra, ami egyedi és igen jellegzetes felületet eredményez.

 

2015-ben Peter Leech walesi fotó és digitális művész barátom keltette fel érdeklődésem a digitális művészet iránt. Az elmúlt évek alatt sikerült e téren is egy eléggé egyéni stílust kialakítani.

 

Bár  nagyon régóta festek,  a nagyközönség elé  először csak 2005-ben a váci Duna pArt Galéria meghívására léptem. Eddig 33 önálló és 16 csoportos kiállításon vettem részt.

 

2009 óta szerepelek a Who is Who Magyarországon (Hübner’s Who is Who) című könyvben.

 

2012-ben a Veresegyházi Polgármesteri Hivatal megvásárolta „Ketten” című festményemet, jelenleg is a „kis tárgyaló” falát díszíti.

 

2012-ben öt festményem jelent meg Imrehné Sebestyén Margit „Kézikönyv A képzelet világa (rajz és vizuális kultúra) 9. évfolyam tankönyvhöz” című művében.

 

2010 óta láthatóak festményeim, digitális alkotásaim, fotóim a Fine Art America honlapján. A honlapon rendezett versenyeken az évek során 22 első, 18 második és 19 harmadik helyezést értem el alkotásaimmal.

 

2020-ban San Diegoi és a Los Angelesi Magyar Házak meghívására három kiállításom volt Kaliforniában: Bloomington, San Diego és Los Angeles. Utóbbi kettőn szerencsésen részt is vehettem.

 

 

 

 

VÉLEMÉNYEK

 

 

„Antos Péter ... már első tárlatán is, ahol nekem is szerencsém volt jelen lenni, kiforrott, kész alkotóként jelent meg. Nem csatlakozott irányzatokhoz, nem érdekelték a mesterek és a divatok, ... amíg odakint a hiperrealizmus kezdett tombolni, ő az avantgarde nonfiguralitásnak egy olyanfajta hagyományához nyúlt vissza, mely ilyen részletesen nincs is kidolgozva a magyar piktúra történetében. ... talán Kassák letisztultságát, Moholy-Nagy geometriai gondolkodását és Nádler színkezelését emlegetném ...

Az első korszak képeit erős koloritás jellemezte, tiszta, harsogó színek uralták a vásznakat. Aztán megjelentek a tájképek előbb, pasztellszínű, lágy veduták, a régi mesterek modorában szinte, aztán az emberábrázolások, aztán a geometria új kezelése. A legutolsó fordulatnak a friss képek a tanúi: Antos Péter újragondolta régi tájképeit, valahogy úgy, mintha negatívba forgatta és meghámozta volna őket – lüktető, különös műveket nyertünk ezáltal is.

Ez a tárlat, ahol a bő válogatás segít nekünk végigkövetni a művész eddigi útját, arról győz meg bennünket, hogy Antos Péterben két ember lakik. Egy józanul gondolkodó, rendre vágyó matematikus és egy folyton lázadó forradalmár: sok izgalmas képet remélhetünk még eljövendő találkozásaikból.”

 

Részlet Jolsvai András publicista megnyitó beszédéből, melyet a művész veresegyházi kiállításának megnyitóján mondott el.

 

 

 

 

„… A szivárvány színeiben skálázó geometrikus alkotásai legtöbbször filozofikus és kozmikus töltetűek, tartalmúak, … megidézik a teremtés pillanatát, képei beavatnak a világ születésének folyamatába, amikor a pontszerű semmiből lesz a minden, a világmindenség…a részből az egész!

Szemmel láthatóan a művész sajátos technikát dolgozott ki mindehhez. Különböző szélességűre pattintott zsilettpengével barázdákat, mondhatni kis akadályokat képezve hordja fel a festéket a felületre. Talán azért, hogy elnyújtsa az alkotás folyamatát, talán hogy elnyújtsa ezzel a szemlélődés folyamatát is. Alkotói módszerében nem számít tehát a cél, hanem az út az elsődleges, vagyis az úton levés, az idő rabszolgájaként a maradva haladás, a szemlélődés, a meditáció, az önátadás és az önmegadás. S az idő, amely felettünk rohanva szalad, munkáiban így megmarad. Az idő, mely hozzánk halandókhoz oly könyörtelen, paradox módon az alkotó kezei között megtöretik, lecsendesedik. Az alkotó ezzel a gesztusával, mint ahogy azt az impresszionisták tették annak idején, az elemi részecskékig lebontja a formát, a látványt, majd összerakja - miközben minden részecskéhez saját mozdulata fűződik: egy kézjegy, egy gondolat, egy érzés… Az egész részekké bomlik és a részek szemeink előtt egésszé formálódnak. Lépésről lépésre, pontról pontra tetten érhetjük a folyamatot, az alkotás folyamatát, melyben az alkotó pihenni akar, melyben az alkotó maradni és megmaradni akar ...”

 

SAXON Szász János képzőművész megnyitó beszéde (részlet),

2013. 04.05. Veresegyház, Udvarház Galéria

 

 

 

 

„… Sokáig néztem a képeket: Párhuzamos univerzumok, Kozmikus születés, Mélység, Balatoni vihar, Alkony, Genezis, Szerelem, Keresztút.

Lendület, mozgás, dinamika. A figurális képek, a tájak, az érzelmi állapotot megformázó képek mind, mind mozgást érzékeltetnek. Mint a valóság!

Csak ez mindennek a lelke, az esszenciája.

Technika? Illúzió? Misztérium? A színek játéka? Nem! Nem hiszem!

Ez üzenet!

Üzenet a léleknek, a szellemnek, fejtsd meg a jeleket, kutasd a világot!

Ember! Neked teremtettem, és neked adtam!

Légy jó gazdája!

Ez olvasható a Teremtés Könyvében, a Bibliában.

Antos Péter festőművész biztosan tudja és érti a jelek tartalmát, hiszen életének meghatározó részét a tudománynak szentelte, mint matematikus. Ezt a két kiemelkedő tevékenységet egy idő után párhuzamosan végezte. Szinte összefonta a tudományt a művészettel.

Üzent az emberiségnek.

A teljesség: a szeretet, a tudomány és a harmónia.

Ezt mi is értjük! A többit, a többletet Ő őrzi, valószínűleg a tudatalattijában.

Egy biztos!

Antos Péter eljutott a genezis pillanatáig!

Megérezte az eredet, a keletkezés leheletét, matematikus agyával felfogta a rend lényegét, és képet képes alkotni róluk. Nyilvánvaló, hogy számára is megmutatkozott az a hétszínű szivárvány, ami a fizikus Newtonnak, aki kísérletei során a fehér fényt egy prizmával hét gyönyörű színre bontotta.

Ez a felfedezés, mindez a szín és örök vibrálás képeiben sugárzó fénnyé áll össze, ami számunkra érthetővé, boldogító élménnyé válik.”

 

 

Dr. Latorcainé Ujházi Aranka Ikon és oltár festőművész megnyitó beszéde (részlet),

2009. - Voglauer Lakberendezési Szalon, Vác