Kaleidoszkóp

szerző: Jolsvai András  forrás: 168óra

2005.10.28., 2005. évfolyam, 43. szám

Hatvankét festményét állította ki ezúttal Antos Péter a váci Dunapart Galériában - öttucatnyi alkotás reprezentálja azt a három és fél évtizedes utat, amelyet a művész festőként bejárt a Bástya utcai zsánerképektől a Kaleidoszkóp-típusú képeken át mai, líraibb darabjaiig; persze, a bejárt talán nem a megfelelő szó ide, inkább a besétált, a beandalgott volna adekvát, hisz Antos a korai alkotások után évtizedekig hagyta pihenni ecseteit, aztán egy lázasabb korszakot újabb csend követett, s csak az utóbbi időszakban fordult termőre megint munkássága.

Megtehette: Antos Péter nem foglalkozásként űzi a festészetet, hanem belső parancsra, önmaga gyönyörűségére, úgyannyira, hogy kiállítani is csak most, egy szinte kész életmű birtokában kezdett. (Ily módon az első mondatban szereplő ezúttal szót kéretik jövendő kiállítások előlegeként értelmezni.)

Antos képes volt javára fordítani kívülállását. Hogy számára a festés egyfajta terápia, egyfajta kiemelkedés a hétköznapokból, ez világos - de az is, hogy nincs szó itt valamiféle menekülésről, pláne bizonyításról az élet más térein elszenvedett esetleges kudarcokért. Egyáltalán nincsen szó ilyesmiről. Sőt ellenkezőleg: inkább egyfajta könnyedség, elegancia jellemzi e képeket. Antos fütyül irányzatokra és divatokra, nem akar megfelelni másnak, mint belső hangjainak - festői útja során persze közel enged magához mindenféle hatásokat (a nézőnek nem is igen esik nehezére ezek azonosítása), de szuverén módon bánik velük. Egy matematikus szeme ad találkát képein egy hedonista életigenlésének: ebből születnek a harsogó, vidám színekben pompázó geometriai játékok, ebből az egész tárlatot belengő különös vidámság.